Nincs megállás!

Kids...
Ismét hétfő van és megint magam mögött tudhatok egy hetet. Az elmúlt hetem is igen mozgalmasan telt. Kedden és szerdán a már szokásosnak mondható napjaimat töltöttem az oskolában, majd következett a csütörtök, amit már nagy izgalommal vártam, hiszen akkor kezdődött a gyakorlat. Még korábban keltem, mint az előző próbálkozásnál, ami azt jelenti, hogy fél 6-kor csörgött az óra… igen ez számomra rettentően korainak hangzott és az is volt! Enyhén kómásan és annál kisebb rizs szemekkel indultam el a villamoshoz, hogy megtegyem az igen váltózó időtartamú utamat. Már az utam felénél jártam, pontosabban az első átszállásomnál, amikor láttam, hogy még 10 perc mire jön a villamos, ennél a pontnál kicsit berezeltem, hogy az első napomat késéssel kezdem és el is kell kéredzkednem…de erről majd később. Szóval éppen vártam a villamost, amikor érzem, hogy csörög a telefonom…ekkor volt 7 óra, mondom ki lehet ez, aki ilyenkor már kukorékol és velem szeretne beszélni…hááát Apa hívott, ugyanis ők ebben az időben érkeztek Landauba és felhívtak, hogy mi a helyzet. Igen rossz érzés volt, hogy körülbelül 100 km választ el minket egymástól és mégse tudunk találkozni, de azért jó volt reggel beszélni velük. Remélem, a következő utazásukkor már tudunk találkozni, igyekszem úgy intézni, de sajnos most sem rajtam múlt.
Végül sikerült beérnem az oviba késés nélkül. Egyenesen a vezető óvónőnél vagyok gyakorlaton… ez mondjuk egy kicsit frusztrál, de nincs okom panaszkodni. Nagyon cukik a gyerekek és nagyon figyelmesek, mondjuk annyira azért nem nehéz észre venni, hogy nem vagyok német :D na, de akkor is jó fejek és sokan megkérdezték, hogy honnan jöttem ;) bár azt azért nem sokan tudták, hogy hol van Magyarország, de hát még csak ovisok! Szóval naponta százszor megkérdezik, hogy hogy is hívnak, mert nem nagyon tudják megjegyezni a nevemet, nekik bonyolult… már lassan nem tudom, hogy melyik országba fogom meglelni azt a helyet, ahol a nevem nem tűnik bonyolultnak! Az ő neveikről már nem is beszélek… számomra igen nehéz őket kiejteni, de igyekszem és ma már meg is lettem dicsérve :)


Csütörtökön ovi után rohantam, mert már egy hete megvettük az Operaházba szóló vezetésre a jegyet és az 2-kor kezdődött, negyed 3-ra sikerült is odaérnem, amikor már a csoportunk bement. Egy kisebb pánik közepette próbáltunk a jegyeladóval alkudozni, hogy másik vezetésre belehet-e cserélni a jegyünk, de ő inkább a csoport után vitt minket. Az Opera csodálatos, sajnos az otthonival nem tudom összehasonlítani, mert sajnos (szégyen, nem szégyen) még nem voltam. A vezetés során a királyi páholytól kezdve a színpadon át a zenekari árokig mindent láttunk. Nagyon nagy élmény volt, mert én még sose voltam ilyen vezetésen. A képek remélem valamennyit visszaadnak, de azért adjon hozzá mindenki még egy „keveset” és akkor „majdnem” ugyanaz a hatás ;)

Staatsoper

A koliba pont ilyen muranoi-m van csak kicsibe!

Értem már miért akarnak sokan színészek lenni!!!

Ki gondolta volna, hogy a súgónak ilyen ... helye van?!

A vezetés után úgy éreztem magam, mint aki egy hete nem aludt, így bevágtam egy kávé-süti kombót, amitől csodát vártam, de nem jött a hatás, így korán lefeküdtem és pénteken sikerült kipihennem magam.

Pénteken lehet, hogy a túl sok alvásnak köszönhetően bekövetkezett a legnagyobb katasztrófa mióta itt vagyok: ÖSSZETÖRTEM a fél üveg NARANCSLEKVÁROM! Azt hittem elsírom magam, mikor megpillantottam a földön heverő, kínhalált halt lekváromat…L Egy perc néma csenddel adóztam a bénaságomnak! Majd gondoltam nem lehet már úgyse rosszabb, így nekiálltam mosni, ott nem sikerült semmit elszakítanom-összetörnöm vagy hasonló, így gondoltam már bátran elindulhatok vásárolni. Kibicikliztem a már igen halálán lévő Ráróval a megállóba (a kerék már elég durván lapos és még mindig nem jött meg a felmentő-segélycsomag a pumpával).

Szombat: ismét korábban kellett kelni, de megérte!!! Flohmarkt-ra (bolhapiacra) mentünk, mit ne mondjak ez egy nagyon nagy élmény volt és annál nagyobb anyagi csőd, de az utolsó centig megérte! Gazdagabb lettem egy igen szokatlan és egyben fantasztikus pink színű selyem DonnaKaran blézerrel (ítéljetek el, de nem hagyhattam ott… egyenesen olyan, mintha Donna rám szabta volna!) Még egy mustársárga kabátot is vettem, ami már igazán elkélt, mert nagyon hideg volt szombaton. Hazafelé majdnem több pénzért beadtam a blézerem a tisztítóba (jóóó tudom…). Itthon rögtön be is dobtam a mosógépbe a kabátot, így már vasárnap abban tudtam elmenni az erdőbe kirándulni.

Mindenkit szeretettel várok magam mellé! :)


Vasárnap április bolondja velem is kibabrált, hiszen úgy volt, hogy este elmegyünk az operába, mert van egy olyan kedvezmény, ha az előadás előtt ott vagy és vannak helyek, amiket nem foglaltak el illetve nem jött el az, akinek jegye volt, azt eladják újra, de már nagy kedvezménnyel. Na erre pályáztunk csak, hogy elnéztem a dátumot és szombaton lett volna egy előadás, vasárnap már nem az volt a színen. De holnap ismét megpróbáljuk!

 Ma ismét gyakorlaton voltam, úgy érzem egyre jobb lesz!
Még jelentkezem, kövessétek figyelemmel és várom az építő kritikákat!

Heti elemózsia