Mozgalmas „szünet”

Az elmúlt három napban nem volt időm unatkozni, sőt azt se tudtam hova kapjam a fejem. 
Szerdán korán keltem és indultam a pályaudvarra, teljesen olyan érzésem volt, mintha a nyugatiba mentem volna és onnan Vácra. Csak abban tért el a dolog, hogy hamarabb oda értem a pályaudvarra. Ott sikerült megtalálnom a vonatomat, ami „majdnem” úgy nézett ki, mint a magyar vonatok… 

Emeletes vonat!

Fel is szálltam, majd óramű pontossággal elindult. Útközben jött a kalauz és elkezdett nekem magyarázni valamit a leszállásról, ezt betudtam először annak, hogy igen persze-persze le kell majd szállnom előbb, mert nem az a végállomás, de aztán nem hagyott nyugodni a dolog és visszafelé elkaptam a kalauzt. Ő segítőkész volt és elmondta lassan…tagoltan… hogy én is megértsem, hogy az első megállónál át kell szállnom az első vagonba, mert a hátsókat lecsatolják, és más felé mennek. Hááát így utólag még jó, hogy megértettem! :) Szóval a nagy batyummal loholtam előre, hogy átszálljak… vicces látvány lehettem… Végül sikerült odaérnem és leszállnom Landau-ba. A megállóba várt Anya, Apa és nem kis meglepetésemre Nózi!!! Nózi meglátott (azt nem tudom, hogy hogy ismert meg) és elkezdett rohanni felém, Anyát meg úgy húzta, mint egy szánhúzó kutya. Nagy volt az öröm mindenki felől! Sajnos nagyon kevés időt töltöttünk együtt, de az nagyon jó volt. 

Sajnos más képeket Egyesek kérésére nem tölthetek fel!!!!!

Az egy órás vonattal és már egy másik csomaggal mentem hazafelé. Visszafelé olvasgattam, nagyon hamar vissza is értem. Itthon megnéztem a csomagomat, hogy mi minden földi jót rejt, többek között az életmentő pumpát. Később indultam is vissza a városba, a Dumaszínházba. Sajnos egész nap szakadt az eső itt Münchenbe, így este én is eláztam. Kiss Ádám és Trabarna volt a Dumaszínházba, rég nevettem ennyit, nagyon jól éreztem magam örülök, hogy elmentem.

Csütörtökön végre aludhattam egy kicsit, majd találkoztam az egyik német „rokonunkkal” Nevine-el, aki igen távoli és már sajnos egyikünk se nagyon tudja, hogy milyen rokonai vagyunk egymásnak és hogyan kapcsolódnak a családjaink egymáshoz. Viszont jó volt találkozni és beszélgetni. Nagyon kedves lány és jókat nevettünk és beszélgettünk egymással. Sétáltunk a városba és megnéztünk pár érdekes helyet. Először felmentünk a város szívében egy toronyba, ahonnan egész Münchenre rálátást nyertünk, sőt mivel szép tiszta idő volt kivételesen, ezért elláttunk az Alpokig. Lejártuk a lábunkat és megbeszéltük, hogy találkozunk még, ahogy az időnk engedi.

A torony - kilátó

Frauenkirche + Marienplatz

Nevine

Gasteig + Bad

Itthon az első dolgom Ráró rendbe tétele volt, felfújtam a kereket és boldogan konstatáltam, hogy másnap már mehetek is vele!Ma reggel rohantam le a Ráróhoz, hogy indulok, szokás szerint egy kicsit késve, de szomorúan láttam, hogy a tegnapi szerviz nem sokat ért, mert megint teljesen lapos volt a gumi… úgyhogy kénytelen voltam gyalogolni. 9-től voltam az iskolában tömbösített órán, végre már a saját szakommal. Nagyon fárasztó volt, mert egész nap koncentrálnom kellett. Viszont sokat tanultam és sokat megértettem. Az emberek nagyon nyitottak voltak és érdeklődtek irántam, szerintem egy kicsit jobban, mint a többi órán. Itthon ismét rohantam le és az esőbe gyorsan kicseréltem Ráró kerekébe a belsőt és remélem ez már tovább tart majd, mint az előző!Holnap ugyanígy tömbösített napom lesz.

Egyelőre ennyit a hetemről!