Itt vagyunk, repülünk, bevásárolunk, nyuszisonkahúsvét és egy adag HÓ!!!

Ismét elég régen írtam és nehéz összeszedni, hogy mi is történt az elmúlt időszakban… igyekszem többször írni, mert így elég nehéz! 
Vigyázat!!! Aki lejjebb görget ételek fényképeit is fogja látni. Kérje kezelőorvosa, Norbi vagy Réka tanácsát! (Anikó!!!) 
Igen-igen tudom már hol tartottam: Múlthét keddnél!
Iskola után nagy izgalommal indultam a tisztító felé, hogy végre valahára hazahozhatom a blézeremet! Igen, ahogy annak lennie kell nem lett még kész, szóval szomorúan indultam haza, de azért ott lebegett a szemem előtt, hogy nem baj, de azért este bejutunk az Operába! El is indultunk a nagy lelkesedésünkkel, út közben sikerült egy pár képet csinálnunk az Isar környékén. 

Maximilianeum

Isar

De amekkora volt a lelkesedésünk, akkorát koppantunk is, amikor közölték, hogy már nincs kedvezményes jegy. :( Szóval első próbálkozás kilőve! Szomorúan indultunk haza, miközben mantráztuk magunknak és egymásnak, hogy legközelebb sikerülni fog (sikerült is, de nem spoilerezek!). Hazafelé nagy bánatomba, hogy felvidítsam magam megvettem a vonatjegyemet Landauba e hét szerdára. Igen drága muri itt a vonatozás, ha nem tudod, hogy hogyan megy a mindenféle kártyarendszer, amit legalább egy napos munka megnézni, hogy melyik meddig mikor kinek miért jó. És én ezt még nem tudtam akkor, így egy kisebb vagyont hagytam ott a jegyért, de legközelebb már okosabb leszek! 
Szerda: reggel a hivatalban kezdtük a napunkat, ahol sikerült potom 2 óra alatt bejelentkeznünk, hogy itt vagyunk és még leszünk is egy jó darabig. Nem tudom ez otthon mennyi időt venne igénybe… de itt nagyon flottul ment. Ezután nem értünk be a pedagógia óránkra, így volt időnk sétálgatni meg nézelődni.Iskola után végre sikerült haza vinnem a tisztítóból a blézeremet! Ne tudjátok meg, hogy milyen önelégült vigyorral mentem hazafelé miközben a rikító pink blézeremet hanyagul átdobtam a vállamon. ;) Néhol furcsán néztek rám, de ezt betudtam a különös látványnak! Mivel későn értem haza, így az aznapi operapróbálkozást lefújtuk, viszont nézelődtünk a neten és körülbelül 2-3 óra leforgása alatt lefoglaltunk egy szállást és megvettünk egy oda-vissza repjegyet BERLINbe!!!!! :D Úgyhogy május közepén repülünk! Már alig várom és még most is alig hiszem el! Szóval aznap nem nagyon sikerült időben meg egyáltalán aludni, úgy fel voltam spannolva! De másnap a kőkemény valóság volt reggel 6-kor, amikor is kelnem kellett és oviba indulnom…háát mit ne mondjak ezek a korán kelések igen nagy feladatot adnak nekem. De végülis túléltem, mint látható! Viszont hazafelé egy újabb meglepetés várt, miszerint pénteken minden zárva van, így aznap kellett bevásárolnunk. Hajnival összefutottunk a Lindl-ben és indult a hajsza az életünkért illetve az életben maradásért! A boltok igen csak tömve voltak, de a kosarunk még inkább! A feladat: Németországban sonkát és kalácsot találni! Igen csak nehéz volt, de mi megcsináltuk és nem is akárhogy! Sikerült mindkettő! Úgy mentünk hazafelé, mint a málhások vagy batyusok, kinek mi… a lényeg, hogy megszenvedtük a haza utat. 
A hétvége az igen egyhangúan telt, mivel szakadt végig az eső. De azért mi szombaton bepróbálkoztunk, hogy hátha sikerül Flohmarkt-ozni, nem sikerült! Végre odaértünk erre elkezdett szakadni a jégeső (ilyen a mi formánk!). Úgyhogy hazajöttünk és megfőztük legalább a sonkácskánkat.

 Húsvét vasárnap: reggel illetve dél körül, amikor felkeltem furcsálltam, hogy meglepően nagy a világosság, ami a fehér (!!!!) sötétítő függönyömön átszűrődik, már örültem éppen, hogy biztos süt a nap végre. Széthúzom a függönyt, erre: minden tiszta HÓ! Azt hittem nem jól látok, még meg is dörzsöltem a szemem, mondom ez nem lehet! De aztán mégis… éjjel le esett legalább 5 cm hó. Úgyhogy érdekesen telt a húsvéti reggelink/ebédünk. De inkább megmutatom, hogy milyen volt:

Terülj, terülj asztalkám!

A kis szobatársaim!

Délután elmentünk a Frauenkirche-be misére, mondván az biztos nagyon szép, különleges volt, mert gyönyörű kórus énekelt, de körülbelül az egész mise ebből állt, meg aztán a püspök beszélt egy kicsit, de nem az a hagyományos mise volt. Mindegy ezt is láttuk, hogy milyen egy húsvéti mise a Frauenkirche-be. Azután ismét sikerült elnéznem az előadást és nem akkor kezdődött, amikorra emlékeztem, így lecsúsztunk róla és mentünk haza.

Hétfő: reggeli netezgetésem eredménye 2 jegy az Operába az esti Csipkerózsika balettelőadásra. És igeeeeeeen!!! Sikerült!! Bejutottunk igaz, hogy a legfelső emeletre sikerült jegyet vennünk és csak felfelé sétálva tudatosult, hogy állójegyet vettünk, de mindezeket feledtette az előadás, ami fantasztikus volt! Olyan gyönyörűen, légiesen és könnyedén táncoltak, hogy el se hittem, hogy ezek élő emberek. Egészen olyan érzésem volt néha, mintha egy zenedobozt nyitottam volna ki és abban táncolna egy balerina. Feledhetetlen élmény volt! Megérte végig állni! 

eviinstaatsoper!!!

Vigyááááázzzzz HAMINYAMIK!!! Éhesen ne görgesd lejjebb, csak saját felelősségre!

Bajor nemzeti eledelek

Ma rohangálok a városba egy két dolog után, majd holnap reggel megyek Landauba, találkozok Anyával meg Apával :) Este pedig Dumaszínházba megyek! ;)