Nymphenburg, Augsburg és Ulm

Múlthét péntekkel kezdeném a beszámolóm, amikor is kilátogattam a változatosság kedvéért egy bolhapiacra, ahol bevásároltam gyümölcsökből, mert ott nagyon finomak vannak viszonylag olcsón. Szóval megpakolva indultam haza a 40 fokban… jóó-jóóó biztos nem volt annyi, de rettentően melegnek éreztem a tűző napot! Haza érve és felfrissülve úgy gondoltam, hogy megfelelően sok üres üvegem gyűlt össze itthon ahhoz, hogy visszaváltsam, így felpattantam Ráróra. Elkerekeztem a legközelebbi Aldiba. Szerintem út közben sikerült megtalálnom München egyetlen „hegyét”! Az Isar környékén igencsak dimbes-dombos utak vannak, de jól esett egy kisebb túrát csinálni. Bár hazafelé a tele kosárral már nehezebb volt…:) De legalább mozogtam végre egy kicsit.

Szombaton se pihentem! Reggel indultam Nymphenburgi kastélyba, ahol magyar idegenvezetés volt és gondoltam kihasználom az alkalmat. Ott elég sokan gyűltünk össze magyarok, a kicsiktől a nagyokig mindenféle korosztály megtalálható volt. Jó volt nagyon a társaság és nagyon érdekes volt a vezetés. Gyönyörű volt a kastély és szerintem nem minden esetben vitték túlzásba a pompát, persze volt rá példa, de többnyire ízlésesek voltak a termek. A kastély együttes egy főszárnyból és több kisebb kastélyból áll, amik a gyönyörű és egyben óriási parkban találhatók. 

A kastélyokat összekötő úton volt időm beszélgetni a többiekkel, ez is nagyon jó volt. Nagyon összetartók itt a magyarok, egyre jobban levonom ezt a következtetést, hogy nagy az összetartás itt Münchenben. Viszonylag sok közös programot szerveznek az itt élő magyaroknak. Egy kedves házaspár felajánlotta, hogy elvisz engem meg az egyik lányt az Olympiapark-ba, ahol ilyenkor bolhapiac van… igen ismét és már megint, nevezzetek függőnek! Vállalom! :) Szóval odaértünk, de már sajnos elpakoltak, de azért sikerült vennem valamit és a látványért és a fotókért is már megérte.

Hétfőn sajnos itt nem volt szünet, mert itt nem szokás ledolgozni napokat, se előre, se utólag. Szóval oviban voltam, majd haza jöttem és készültem az első nyelvtanfolyami óránkra. Nagyon jó volt, sokszínű a társaság, mint várható volt, a világ minden pontjáról érkeztünk. Bemutatkoztunk és sokat beszélgettünk az első órán. Jókat derültünk egymáson és jó kis aranyköpések születtek már az első órán. :)Kedden ugye itt is munkaszüneti nap volt, így fogtuk magunkat és a 8 órási vonattal elindultunk Augsburg-ba, ami kb egy órára fekszik Münich-től. Odaérve tudatosult igazán, hogy semmi sincs nyitva, csak egy-két kávézó vagy étterem. A városnak van egy középkori városrésze, ott kezdtük a napunkat. De beszéljenek inkább a képek:

Rathaus

Az augsburgi dóm

Mint a felirat is mutatja: Mozart szülőháza, de nem  Amedeus-é, hanem Leopold-é (az édesapja)

Miután úgy gondoltuk, hogy kimerítettük az augsburgi látnivalókat, fogtuk magunkat és felpattantunk az Ulm-ba tartó vonatra és ott folytattuk a város nézést. Ulm Münchentől 2 óra vonatozásra van. Az ulmi dóm rendelkezik a világ legmagasabb templomtornyával a maga 161,53 m-ével. Tényleg mellbevágóan magas, olyan mintha a felhőket is meglehetne érinteni a tetejéről. Sajnos nem tudtunk felmenni és kipróbálni, mert már későn érkeztünk a városba. Viszont belecsöppentünk egy mini sörfesztiválba a főtéren, ahol volt egy különlegesség:

Igen-igen lángos(ch), csak itt vanília szósszal is!!!

A város, képekben:

Az égig érő...paszuly helyett torony

Dunánál majdnem, mint otthon

Indulás haza az IC-vel!

Tegnap iskolában voltunk, majd este a nyelvórán. Ma pedig ismét ovi volt.

Vásárlás és ami belefér...

Jelentős lemaradásomnak igen jelentős oka van… na jó igazából csak nem volt időm, de rögtön meg is magyarázom, hogy miért. Szóval kezdem is a péntekkel, amikor ismét egyedül programoztam és hát mit csinálhat egyedül az ember… kerestem egy Flohmarkt-ot, de sajnos ahol lennie kellett volna ott nem volt ismét semmi, már másodjára jártam ezzel a piaccal pórul. Szóval elmentem egy bevásárlóközpontba nézelődni, mivel egész nap szakadt az eső. 

Szombaton reggelre jó idő lett, így el tudtam menni Süniékkel a Frühlingfest-i ÓRIÁSGIGAMEGA Flohmarkt-ra. Nem tudom elmondani, hogy mekkora volt, na jó megpróbálom, kb akkora területen volt, mint a Hősök tere kétszer. Maga volt a Flohmarkt-ok fellegvára. Azon a helyen rendezik meg ez a bolhapiacot évente egyszer, ahol a hírös-nevös Oktoberfest szokott lenni. Szóval volt szerencsém egy igazi oktoberfestes sörsátrat belülről is megnéznem :) A napom nagy részét a piacon töltöttem és nem kevés dologgal tértem haza. Volt aki konkrét bőröndökkel és gurulós bevásárlókosarakkal érkezett a piacra, de volt olyan is, aki ott szerezte be azt is és utána pakolta tele. A diszkógömbtől a szőrkabátokon és az antik tárgyakon át a fogorvosi eszközökig MINDENT lehetett ott találni. Csak türelem kell hozzá :) A végén mondjuk már nagyon sokan voltak és már minden egyformának tűnt, szóval jobbnak láttam eljönni. Elégé elfáradtam, de este azért elmentem folkkocsmázni, ami nagyon jó volt.

Vasárnap azaz múzeumozás…hááát ez most elmaradt a rossz idő miatt, és maradt a takarítás és a regenerálódás. 

Hétfőn pedig elkezdődött a hét újra az ovival. 

Tegnaptól felmelegedett az idő és délután már el tudtam menni futni. Végre nem esett az eső. Ma pedig már minimum 22 fok volt. Holnap pedig ismét kezdődik a hétvége. 

A kérdés: Melyik lehet tipikus bajor? :)
Ki találja ki?!

Találkozás a Rókával, magyarokkal és egy elveszett pizsamanadrág története

Szombaton ismét iskolában voltam a Nyelvi nevelés tömbösített órán. Sikerült összebarátkoznom egy pár lánnyal, már azt éppen kezdtem feladni a barátok szerzésével kapcsolatos próbálkozásaimat, amikor odajött hozzám két lány, hogy elmegyek-e velük ebédelni. Nagyon megörültem neki és ebéd alatt sokat beszélgettünk, kiderült, hogy az egyik lány volt pár éve Magyarországon a Sziget fesztiválon…íme egy közös téma, amiről mindketten meg tudtuk osztani az élményeinket. Szóval a szombati napom elég jó volt. Igaz, hogy a nap végén úgy mentem haza, mint aki 100 éves álomba tudna merülni este. 

Nem sikerült, mert vasárnap reggel korán keltem, neki álltam mosni, majd készülődtem, hogy indulunk a múzeumozásra. Sajnos végül egyedül kellett mennem, de végül jól sült el a dolog. Indultam is Ráróhoz, hátra felé a biciklitárolóhoz, amikor becsukódott mögöttem az ajtó, mozgolódást hallottam az épület melletti avarban és hirtelen elszaladt mellettem egy róka. Ledermedve álltam, hogy atyagatya… Aztán odamentem a biciklikhez és benéztem a tároló mögé és ott álltunk szemtől szemben…farkas- illetve rókaszemet néztünk egymással, majd elszaladt. Igen nagy élmény volt, itt az erdő széli „házikónknál” minden megtörténhet. :)

Akinek jó a szeme, az láthatja, hogy ott vöröslik, akinek meg nem az gyönyörködjön a koli környékében ;)

Ezután a Müncheni Városi Múzeumba mentem, ahol végül kiderült, hogy magában foglal egy bábkiállítást is, amit már régóta kerestem, mert az egyik órára beszámolót kell írnom belőle. A délutánom nagy részét a múzeumban töltöttem, érdekes dolgokat tudtam meg a városról és az itt lakókról. Ezután már nem volt erőm másik múzeumba elmenni, mert már így is kicsit sok volt az infó. Fáradtan indultam haza.

Innám ilyenből a sert! :)

Így mulat a német!

Hétfőn oviban voltam 4-ig, majd bevásároltam. 

Tegnap megint iskola volt, bár csak két óránk volt, de azok igen fárasztóak, most valahogy a pszichó se jött át… kezdek fáradni vagy nem tudom, de nehéz koncentrálni. Lehet, hogy a rövid hétvége miatt van. Hazafelé ültünk a villamoson, beszélgettünk Hajnival és ránk köszönt egy férfi, hogy: „Sziasztok Lányok! További jó utazást!” – kicsit megállt bennünk az ütő, meglepetésként ért, pedig már előfordult, hogy spontán az utcán ránk köszöntek, hogy „Hello magyarok”! Még mondtuk is a pasinak, hogy milyen sok magyar van itt… mire ő: „Na azért ne túlozzunk, nem vagyunk olyan sokan!” 

Ma reggel pedig igen sietősen sétáltunk a villamoshoz az ismételten késésben vagyunk dolog miatt… igen.. elég nehézkesek az elindulások. Szóval siettünk a villamoshoz és észre vettem, hogy mögöttünk kicsit távolabb siet egy lány, még mondtam is Hajninak, hogy: „Ajjajj követnek! Szedjük a lábunkat!” A lány úgy beért minket mint a sicc, pedig mi is gyorsan mentünk. A zebránál ránk köszönt, hogy: „Jó reggelt!”. Mondom ezt nem hiszem el még, hogy nincs sok magyar Münchenbe! Együtt utaztunk vele és megbeszéltük, hogy ki mit csinál itt.
Szóval a konklúzió: figyelni kell, hogy mit mondunk, mert sosem lehet tudni!

Majdnem elfelejtettem: tegnap szépen kitakarítottam a kishangyaszobám, majd lementem a kimosott ruhákért a mosókonyhába és eltűnt a pizsamagatyám! Ismétlem a PIZSAMAGATYÁM!!! Valaki magáévá tette az én pizsim! Szóval igencsak ideges lettem, hogy ezt nem hiszem el, most már nem moshatok lent, mert lábakél a ruháimnak…?! Este írtam néhány sort minden „kedves” lakótársamnak, hogy szolgáltassák vissza, és bedobtam a postaládájukba. Ki az, aki elvisz egy idegen pizsamanadrágot?????? Remélem visszakerül valahogy!

Mozgalmas „szünet”

Az elmúlt három napban nem volt időm unatkozni, sőt azt se tudtam hova kapjam a fejem. 
Szerdán korán keltem és indultam a pályaudvarra, teljesen olyan érzésem volt, mintha a nyugatiba mentem volna és onnan Vácra. Csak abban tért el a dolog, hogy hamarabb oda értem a pályaudvarra. Ott sikerült megtalálnom a vonatomat, ami „majdnem” úgy nézett ki, mint a magyar vonatok… 

Emeletes vonat!

Fel is szálltam, majd óramű pontossággal elindult. Útközben jött a kalauz és elkezdett nekem magyarázni valamit a leszállásról, ezt betudtam először annak, hogy igen persze-persze le kell majd szállnom előbb, mert nem az a végállomás, de aztán nem hagyott nyugodni a dolog és visszafelé elkaptam a kalauzt. Ő segítőkész volt és elmondta lassan…tagoltan… hogy én is megértsem, hogy az első megállónál át kell szállnom az első vagonba, mert a hátsókat lecsatolják, és más felé mennek. Hááát így utólag még jó, hogy megértettem! :) Szóval a nagy batyummal loholtam előre, hogy átszálljak… vicces látvány lehettem… Végül sikerült odaérnem és leszállnom Landau-ba. A megállóba várt Anya, Apa és nem kis meglepetésemre Nózi!!! Nózi meglátott (azt nem tudom, hogy hogy ismert meg) és elkezdett rohanni felém, Anyát meg úgy húzta, mint egy szánhúzó kutya. Nagy volt az öröm mindenki felől! Sajnos nagyon kevés időt töltöttünk együtt, de az nagyon jó volt. 

Sajnos más képeket Egyesek kérésére nem tölthetek fel!!!!!

Az egy órás vonattal és már egy másik csomaggal mentem hazafelé. Visszafelé olvasgattam, nagyon hamar vissza is értem. Itthon megnéztem a csomagomat, hogy mi minden földi jót rejt, többek között az életmentő pumpát. Később indultam is vissza a városba, a Dumaszínházba. Sajnos egész nap szakadt az eső itt Münchenbe, így este én is eláztam. Kiss Ádám és Trabarna volt a Dumaszínházba, rég nevettem ennyit, nagyon jól éreztem magam örülök, hogy elmentem.

Csütörtökön végre aludhattam egy kicsit, majd találkoztam az egyik német „rokonunkkal” Nevine-el, aki igen távoli és már sajnos egyikünk se nagyon tudja, hogy milyen rokonai vagyunk egymásnak és hogyan kapcsolódnak a családjaink egymáshoz. Viszont jó volt találkozni és beszélgetni. Nagyon kedves lány és jókat nevettünk és beszélgettünk egymással. Sétáltunk a városba és megnéztünk pár érdekes helyet. Először felmentünk a város szívében egy toronyba, ahonnan egész Münchenre rálátást nyertünk, sőt mivel szép tiszta idő volt kivételesen, ezért elláttunk az Alpokig. Lejártuk a lábunkat és megbeszéltük, hogy találkozunk még, ahogy az időnk engedi.

A torony - kilátó

Frauenkirche + Marienplatz

Nevine

Gasteig + Bad

Itthon az első dolgom Ráró rendbe tétele volt, felfújtam a kereket és boldogan konstatáltam, hogy másnap már mehetek is vele!Ma reggel rohantam le a Ráróhoz, hogy indulok, szokás szerint egy kicsit késve, de szomorúan láttam, hogy a tegnapi szerviz nem sokat ért, mert megint teljesen lapos volt a gumi… úgyhogy kénytelen voltam gyalogolni. 9-től voltam az iskolában tömbösített órán, végre már a saját szakommal. Nagyon fárasztó volt, mert egész nap koncentrálnom kellett. Viszont sokat tanultam és sokat megértettem. Az emberek nagyon nyitottak voltak és érdeklődtek irántam, szerintem egy kicsit jobban, mint a többi órán. Itthon ismét rohantam le és az esőbe gyorsan kicseréltem Ráró kerekébe a belsőt és remélem ez már tovább tart majd, mint az előző!Holnap ugyanígy tömbösített napom lesz.

Egyelőre ennyit a hetemről!