Vásárlás és ami belefér...

Jelentős lemaradásomnak igen jelentős oka van… na jó igazából csak nem volt időm, de rögtön meg is magyarázom, hogy miért. Szóval kezdem is a péntekkel, amikor ismét egyedül programoztam és hát mit csinálhat egyedül az ember… kerestem egy Flohmarkt-ot, de sajnos ahol lennie kellett volna ott nem volt ismét semmi, már másodjára jártam ezzel a piaccal pórul. Szóval elmentem egy bevásárlóközpontba nézelődni, mivel egész nap szakadt az eső. 

Szombaton reggelre jó idő lett, így el tudtam menni Süniékkel a Frühlingfest-i ÓRIÁSGIGAMEGA Flohmarkt-ra. Nem tudom elmondani, hogy mekkora volt, na jó megpróbálom, kb akkora területen volt, mint a Hősök tere kétszer. Maga volt a Flohmarkt-ok fellegvára. Azon a helyen rendezik meg ez a bolhapiacot évente egyszer, ahol a hírös-nevös Oktoberfest szokott lenni. Szóval volt szerencsém egy igazi oktoberfestes sörsátrat belülről is megnéznem :) A napom nagy részét a piacon töltöttem és nem kevés dologgal tértem haza. Volt aki konkrét bőröndökkel és gurulós bevásárlókosarakkal érkezett a piacra, de volt olyan is, aki ott szerezte be azt is és utána pakolta tele. A diszkógömbtől a szőrkabátokon és az antik tárgyakon át a fogorvosi eszközökig MINDENT lehetett ott találni. Csak türelem kell hozzá :) A végén mondjuk már nagyon sokan voltak és már minden egyformának tűnt, szóval jobbnak láttam eljönni. Elégé elfáradtam, de este azért elmentem folkkocsmázni, ami nagyon jó volt.

Vasárnap azaz múzeumozás…hááát ez most elmaradt a rossz idő miatt, és maradt a takarítás és a regenerálódás. 

Hétfőn pedig elkezdődött a hét újra az ovival. 

Tegnaptól felmelegedett az idő és délután már el tudtam menni futni. Végre nem esett az eső. Ma pedig már minimum 22 fok volt. Holnap pedig ismét kezdődik a hétvége. 

A kérdés: Melyik lehet tipikus bajor? :)
Ki találja ki?!

Találkozás a Rókával, magyarokkal és egy elveszett pizsamanadrág története

Szombaton ismét iskolában voltam a Nyelvi nevelés tömbösített órán. Sikerült összebarátkoznom egy pár lánnyal, már azt éppen kezdtem feladni a barátok szerzésével kapcsolatos próbálkozásaimat, amikor odajött hozzám két lány, hogy elmegyek-e velük ebédelni. Nagyon megörültem neki és ebéd alatt sokat beszélgettünk, kiderült, hogy az egyik lány volt pár éve Magyarországon a Sziget fesztiválon…íme egy közös téma, amiről mindketten meg tudtuk osztani az élményeinket. Szóval a szombati napom elég jó volt. Igaz, hogy a nap végén úgy mentem haza, mint aki 100 éves álomba tudna merülni este. 

Nem sikerült, mert vasárnap reggel korán keltem, neki álltam mosni, majd készülődtem, hogy indulunk a múzeumozásra. Sajnos végül egyedül kellett mennem, de végül jól sült el a dolog. Indultam is Ráróhoz, hátra felé a biciklitárolóhoz, amikor becsukódott mögöttem az ajtó, mozgolódást hallottam az épület melletti avarban és hirtelen elszaladt mellettem egy róka. Ledermedve álltam, hogy atyagatya… Aztán odamentem a biciklikhez és benéztem a tároló mögé és ott álltunk szemtől szemben…farkas- illetve rókaszemet néztünk egymással, majd elszaladt. Igen nagy élmény volt, itt az erdő széli „házikónknál” minden megtörténhet. :)

Akinek jó a szeme, az láthatja, hogy ott vöröslik, akinek meg nem az gyönyörködjön a koli környékében ;)

Ezután a Müncheni Városi Múzeumba mentem, ahol végül kiderült, hogy magában foglal egy bábkiállítást is, amit már régóta kerestem, mert az egyik órára beszámolót kell írnom belőle. A délutánom nagy részét a múzeumban töltöttem, érdekes dolgokat tudtam meg a városról és az itt lakókról. Ezután már nem volt erőm másik múzeumba elmenni, mert már így is kicsit sok volt az infó. Fáradtan indultam haza.

Innám ilyenből a sert! :)

Így mulat a német!

Hétfőn oviban voltam 4-ig, majd bevásároltam. 

Tegnap megint iskola volt, bár csak két óránk volt, de azok igen fárasztóak, most valahogy a pszichó se jött át… kezdek fáradni vagy nem tudom, de nehéz koncentrálni. Lehet, hogy a rövid hétvége miatt van. Hazafelé ültünk a villamoson, beszélgettünk Hajnival és ránk köszönt egy férfi, hogy: „Sziasztok Lányok! További jó utazást!” – kicsit megállt bennünk az ütő, meglepetésként ért, pedig már előfordult, hogy spontán az utcán ránk köszöntek, hogy „Hello magyarok”! Még mondtuk is a pasinak, hogy milyen sok magyar van itt… mire ő: „Na azért ne túlozzunk, nem vagyunk olyan sokan!” 

Ma reggel pedig igen sietősen sétáltunk a villamoshoz az ismételten késésben vagyunk dolog miatt… igen.. elég nehézkesek az elindulások. Szóval siettünk a villamoshoz és észre vettem, hogy mögöttünk kicsit távolabb siet egy lány, még mondtam is Hajninak, hogy: „Ajjajj követnek! Szedjük a lábunkat!” A lány úgy beért minket mint a sicc, pedig mi is gyorsan mentünk. A zebránál ránk köszönt, hogy: „Jó reggelt!”. Mondom ezt nem hiszem el még, hogy nincs sok magyar Münchenbe! Együtt utaztunk vele és megbeszéltük, hogy ki mit csinál itt.
Szóval a konklúzió: figyelni kell, hogy mit mondunk, mert sosem lehet tudni!

Majdnem elfelejtettem: tegnap szépen kitakarítottam a kishangyaszobám, majd lementem a kimosott ruhákért a mosókonyhába és eltűnt a pizsamagatyám! Ismétlem a PIZSAMAGATYÁM!!! Valaki magáévá tette az én pizsim! Szóval igencsak ideges lettem, hogy ezt nem hiszem el, most már nem moshatok lent, mert lábakél a ruháimnak…?! Este írtam néhány sort minden „kedves” lakótársamnak, hogy szolgáltassák vissza, és bedobtam a postaládájukba. Ki az, aki elvisz egy idegen pizsamanadrágot?????? Remélem visszakerül valahogy!

Mozgalmas „szünet”

Az elmúlt három napban nem volt időm unatkozni, sőt azt se tudtam hova kapjam a fejem. 
Szerdán korán keltem és indultam a pályaudvarra, teljesen olyan érzésem volt, mintha a nyugatiba mentem volna és onnan Vácra. Csak abban tért el a dolog, hogy hamarabb oda értem a pályaudvarra. Ott sikerült megtalálnom a vonatomat, ami „majdnem” úgy nézett ki, mint a magyar vonatok… 

Emeletes vonat!

Fel is szálltam, majd óramű pontossággal elindult. Útközben jött a kalauz és elkezdett nekem magyarázni valamit a leszállásról, ezt betudtam először annak, hogy igen persze-persze le kell majd szállnom előbb, mert nem az a végállomás, de aztán nem hagyott nyugodni a dolog és visszafelé elkaptam a kalauzt. Ő segítőkész volt és elmondta lassan…tagoltan… hogy én is megértsem, hogy az első megállónál át kell szállnom az első vagonba, mert a hátsókat lecsatolják, és más felé mennek. Hááát így utólag még jó, hogy megértettem! :) Szóval a nagy batyummal loholtam előre, hogy átszálljak… vicces látvány lehettem… Végül sikerült odaérnem és leszállnom Landau-ba. A megállóba várt Anya, Apa és nem kis meglepetésemre Nózi!!! Nózi meglátott (azt nem tudom, hogy hogy ismert meg) és elkezdett rohanni felém, Anyát meg úgy húzta, mint egy szánhúzó kutya. Nagy volt az öröm mindenki felől! Sajnos nagyon kevés időt töltöttünk együtt, de az nagyon jó volt. 

Sajnos más képeket Egyesek kérésére nem tölthetek fel!!!!!

Az egy órás vonattal és már egy másik csomaggal mentem hazafelé. Visszafelé olvasgattam, nagyon hamar vissza is értem. Itthon megnéztem a csomagomat, hogy mi minden földi jót rejt, többek között az életmentő pumpát. Később indultam is vissza a városba, a Dumaszínházba. Sajnos egész nap szakadt az eső itt Münchenbe, így este én is eláztam. Kiss Ádám és Trabarna volt a Dumaszínházba, rég nevettem ennyit, nagyon jól éreztem magam örülök, hogy elmentem.

Csütörtökön végre aludhattam egy kicsit, majd találkoztam az egyik német „rokonunkkal” Nevine-el, aki igen távoli és már sajnos egyikünk se nagyon tudja, hogy milyen rokonai vagyunk egymásnak és hogyan kapcsolódnak a családjaink egymáshoz. Viszont jó volt találkozni és beszélgetni. Nagyon kedves lány és jókat nevettünk és beszélgettünk egymással. Sétáltunk a városba és megnéztünk pár érdekes helyet. Először felmentünk a város szívében egy toronyba, ahonnan egész Münchenre rálátást nyertünk, sőt mivel szép tiszta idő volt kivételesen, ezért elláttunk az Alpokig. Lejártuk a lábunkat és megbeszéltük, hogy találkozunk még, ahogy az időnk engedi.

A torony - kilátó

Frauenkirche + Marienplatz

Nevine

Gasteig + Bad

Itthon az első dolgom Ráró rendbe tétele volt, felfújtam a kereket és boldogan konstatáltam, hogy másnap már mehetek is vele!Ma reggel rohantam le a Ráróhoz, hogy indulok, szokás szerint egy kicsit késve, de szomorúan láttam, hogy a tegnapi szerviz nem sokat ért, mert megint teljesen lapos volt a gumi… úgyhogy kénytelen voltam gyalogolni. 9-től voltam az iskolában tömbösített órán, végre már a saját szakommal. Nagyon fárasztó volt, mert egész nap koncentrálnom kellett. Viszont sokat tanultam és sokat megértettem. Az emberek nagyon nyitottak voltak és érdeklődtek irántam, szerintem egy kicsit jobban, mint a többi órán. Itthon ismét rohantam le és az esőbe gyorsan kicseréltem Ráró kerekébe a belsőt és remélem ez már tovább tart majd, mint az előző!Holnap ugyanígy tömbösített napom lesz.

Egyelőre ennyit a hetemről! 

Itt vagyunk, repülünk, bevásárolunk, nyuszisonkahúsvét és egy adag HÓ!!!

Ismét elég régen írtam és nehéz összeszedni, hogy mi is történt az elmúlt időszakban… igyekszem többször írni, mert így elég nehéz! 
Vigyázat!!! Aki lejjebb görget ételek fényképeit is fogja látni. Kérje kezelőorvosa, Norbi vagy Réka tanácsát! (Anikó!!!) 
Igen-igen tudom már hol tartottam: Múlthét keddnél!
Iskola után nagy izgalommal indultam a tisztító felé, hogy végre valahára hazahozhatom a blézeremet! Igen, ahogy annak lennie kell nem lett még kész, szóval szomorúan indultam haza, de azért ott lebegett a szemem előtt, hogy nem baj, de azért este bejutunk az Operába! El is indultunk a nagy lelkesedésünkkel, út közben sikerült egy pár képet csinálnunk az Isar környékén. 

Maximilianeum

Isar

De amekkora volt a lelkesedésünk, akkorát koppantunk is, amikor közölték, hogy már nincs kedvezményes jegy. :( Szóval első próbálkozás kilőve! Szomorúan indultunk haza, miközben mantráztuk magunknak és egymásnak, hogy legközelebb sikerülni fog (sikerült is, de nem spoilerezek!). Hazafelé nagy bánatomba, hogy felvidítsam magam megvettem a vonatjegyemet Landauba e hét szerdára. Igen drága muri itt a vonatozás, ha nem tudod, hogy hogyan megy a mindenféle kártyarendszer, amit legalább egy napos munka megnézni, hogy melyik meddig mikor kinek miért jó. És én ezt még nem tudtam akkor, így egy kisebb vagyont hagytam ott a jegyért, de legközelebb már okosabb leszek! 
Szerda: reggel a hivatalban kezdtük a napunkat, ahol sikerült potom 2 óra alatt bejelentkeznünk, hogy itt vagyunk és még leszünk is egy jó darabig. Nem tudom ez otthon mennyi időt venne igénybe… de itt nagyon flottul ment. Ezután nem értünk be a pedagógia óránkra, így volt időnk sétálgatni meg nézelődni.Iskola után végre sikerült haza vinnem a tisztítóból a blézeremet! Ne tudjátok meg, hogy milyen önelégült vigyorral mentem hazafelé miközben a rikító pink blézeremet hanyagul átdobtam a vállamon. ;) Néhol furcsán néztek rám, de ezt betudtam a különös látványnak! Mivel későn értem haza, így az aznapi operapróbálkozást lefújtuk, viszont nézelődtünk a neten és körülbelül 2-3 óra leforgása alatt lefoglaltunk egy szállást és megvettünk egy oda-vissza repjegyet BERLINbe!!!!! :D Úgyhogy május közepén repülünk! Már alig várom és még most is alig hiszem el! Szóval aznap nem nagyon sikerült időben meg egyáltalán aludni, úgy fel voltam spannolva! De másnap a kőkemény valóság volt reggel 6-kor, amikor is kelnem kellett és oviba indulnom…háát mit ne mondjak ezek a korán kelések igen nagy feladatot adnak nekem. De végülis túléltem, mint látható! Viszont hazafelé egy újabb meglepetés várt, miszerint pénteken minden zárva van, így aznap kellett bevásárolnunk. Hajnival összefutottunk a Lindl-ben és indult a hajsza az életünkért illetve az életben maradásért! A boltok igen csak tömve voltak, de a kosarunk még inkább! A feladat: Németországban sonkát és kalácsot találni! Igen csak nehéz volt, de mi megcsináltuk és nem is akárhogy! Sikerült mindkettő! Úgy mentünk hazafelé, mint a málhások vagy batyusok, kinek mi… a lényeg, hogy megszenvedtük a haza utat. 
A hétvége az igen egyhangúan telt, mivel szakadt végig az eső. De azért mi szombaton bepróbálkoztunk, hogy hátha sikerül Flohmarkt-ozni, nem sikerült! Végre odaértünk erre elkezdett szakadni a jégeső (ilyen a mi formánk!). Úgyhogy hazajöttünk és megfőztük legalább a sonkácskánkat.

 Húsvét vasárnap: reggel illetve dél körül, amikor felkeltem furcsálltam, hogy meglepően nagy a világosság, ami a fehér (!!!!) sötétítő függönyömön átszűrődik, már örültem éppen, hogy biztos süt a nap végre. Széthúzom a függönyt, erre: minden tiszta HÓ! Azt hittem nem jól látok, még meg is dörzsöltem a szemem, mondom ez nem lehet! De aztán mégis… éjjel le esett legalább 5 cm hó. Úgyhogy érdekesen telt a húsvéti reggelink/ebédünk. De inkább megmutatom, hogy milyen volt:

Terülj, terülj asztalkám!

A kis szobatársaim!

Délután elmentünk a Frauenkirche-be misére, mondván az biztos nagyon szép, különleges volt, mert gyönyörű kórus énekelt, de körülbelül az egész mise ebből állt, meg aztán a püspök beszélt egy kicsit, de nem az a hagyományos mise volt. Mindegy ezt is láttuk, hogy milyen egy húsvéti mise a Frauenkirche-be. Azután ismét sikerült elnéznem az előadást és nem akkor kezdődött, amikorra emlékeztem, így lecsúsztunk róla és mentünk haza.

Hétfő: reggeli netezgetésem eredménye 2 jegy az Operába az esti Csipkerózsika balettelőadásra. És igeeeeeeen!!! Sikerült!! Bejutottunk igaz, hogy a legfelső emeletre sikerült jegyet vennünk és csak felfelé sétálva tudatosult, hogy állójegyet vettünk, de mindezeket feledtette az előadás, ami fantasztikus volt! Olyan gyönyörűen, légiesen és könnyedén táncoltak, hogy el se hittem, hogy ezek élő emberek. Egészen olyan érzésem volt néha, mintha egy zenedobozt nyitottam volna ki és abban táncolna egy balerina. Feledhetetlen élmény volt! Megérte végig állni! 

eviinstaatsoper!!!

Vigyááááázzzzz HAMINYAMIK!!! Éhesen ne görgesd lejjebb, csak saját felelősségre!

Bajor nemzeti eledelek

Ma rohangálok a városba egy két dolog után, majd holnap reggel megyek Landauba, találkozok Anyával meg Apával :) Este pedig Dumaszínházba megyek! ;)

Nincs megállás!

Kids...
Ismét hétfő van és megint magam mögött tudhatok egy hetet. Az elmúlt hetem is igen mozgalmasan telt. Kedden és szerdán a már szokásosnak mondható napjaimat töltöttem az oskolában, majd következett a csütörtök, amit már nagy izgalommal vártam, hiszen akkor kezdődött a gyakorlat. Még korábban keltem, mint az előző próbálkozásnál, ami azt jelenti, hogy fél 6-kor csörgött az óra… igen ez számomra rettentően korainak hangzott és az is volt! Enyhén kómásan és annál kisebb rizs szemekkel indultam el a villamoshoz, hogy megtegyem az igen váltózó időtartamú utamat. Már az utam felénél jártam, pontosabban az első átszállásomnál, amikor láttam, hogy még 10 perc mire jön a villamos, ennél a pontnál kicsit berezeltem, hogy az első napomat késéssel kezdem és el is kell kéredzkednem…de erről majd később. Szóval éppen vártam a villamost, amikor érzem, hogy csörög a telefonom…ekkor volt 7 óra, mondom ki lehet ez, aki ilyenkor már kukorékol és velem szeretne beszélni…hááát Apa hívott, ugyanis ők ebben az időben érkeztek Landauba és felhívtak, hogy mi a helyzet. Igen rossz érzés volt, hogy körülbelül 100 km választ el minket egymástól és mégse tudunk találkozni, de azért jó volt reggel beszélni velük. Remélem, a következő utazásukkor már tudunk találkozni, igyekszem úgy intézni, de sajnos most sem rajtam múlt.
Végül sikerült beérnem az oviba késés nélkül. Egyenesen a vezető óvónőnél vagyok gyakorlaton… ez mondjuk egy kicsit frusztrál, de nincs okom panaszkodni. Nagyon cukik a gyerekek és nagyon figyelmesek, mondjuk annyira azért nem nehéz észre venni, hogy nem vagyok német :D na, de akkor is jó fejek és sokan megkérdezték, hogy honnan jöttem ;) bár azt azért nem sokan tudták, hogy hol van Magyarország, de hát még csak ovisok! Szóval naponta százszor megkérdezik, hogy hogy is hívnak, mert nem nagyon tudják megjegyezni a nevemet, nekik bonyolult… már lassan nem tudom, hogy melyik országba fogom meglelni azt a helyet, ahol a nevem nem tűnik bonyolultnak! Az ő neveikről már nem is beszélek… számomra igen nehéz őket kiejteni, de igyekszem és ma már meg is lettem dicsérve :)


Csütörtökön ovi után rohantam, mert már egy hete megvettük az Operaházba szóló vezetésre a jegyet és az 2-kor kezdődött, negyed 3-ra sikerült is odaérnem, amikor már a csoportunk bement. Egy kisebb pánik közepette próbáltunk a jegyeladóval alkudozni, hogy másik vezetésre belehet-e cserélni a jegyünk, de ő inkább a csoport után vitt minket. Az Opera csodálatos, sajnos az otthonival nem tudom összehasonlítani, mert sajnos (szégyen, nem szégyen) még nem voltam. A vezetés során a királyi páholytól kezdve a színpadon át a zenekari árokig mindent láttunk. Nagyon nagy élmény volt, mert én még sose voltam ilyen vezetésen. A képek remélem valamennyit visszaadnak, de azért adjon hozzá mindenki még egy „keveset” és akkor „majdnem” ugyanaz a hatás ;)

Staatsoper

A koliba pont ilyen muranoi-m van csak kicsibe!

Értem már miért akarnak sokan színészek lenni!!!

Ki gondolta volna, hogy a súgónak ilyen ... helye van?!

A vezetés után úgy éreztem magam, mint aki egy hete nem aludt, így bevágtam egy kávé-süti kombót, amitől csodát vártam, de nem jött a hatás, így korán lefeküdtem és pénteken sikerült kipihennem magam.

Pénteken lehet, hogy a túl sok alvásnak köszönhetően bekövetkezett a legnagyobb katasztrófa mióta itt vagyok: ÖSSZETÖRTEM a fél üveg NARANCSLEKVÁROM! Azt hittem elsírom magam, mikor megpillantottam a földön heverő, kínhalált halt lekváromat…L Egy perc néma csenddel adóztam a bénaságomnak! Majd gondoltam nem lehet már úgyse rosszabb, így nekiálltam mosni, ott nem sikerült semmit elszakítanom-összetörnöm vagy hasonló, így gondoltam már bátran elindulhatok vásárolni. Kibicikliztem a már igen halálán lévő Ráróval a megállóba (a kerék már elég durván lapos és még mindig nem jött meg a felmentő-segélycsomag a pumpával).

Szombat: ismét korábban kellett kelni, de megérte!!! Flohmarkt-ra (bolhapiacra) mentünk, mit ne mondjak ez egy nagyon nagy élmény volt és annál nagyobb anyagi csőd, de az utolsó centig megérte! Gazdagabb lettem egy igen szokatlan és egyben fantasztikus pink színű selyem DonnaKaran blézerrel (ítéljetek el, de nem hagyhattam ott… egyenesen olyan, mintha Donna rám szabta volna!) Még egy mustársárga kabátot is vettem, ami már igazán elkélt, mert nagyon hideg volt szombaton. Hazafelé majdnem több pénzért beadtam a blézerem a tisztítóba (jóóó tudom…). Itthon rögtön be is dobtam a mosógépbe a kabátot, így már vasárnap abban tudtam elmenni az erdőbe kirándulni.

Mindenkit szeretettel várok magam mellé! :)


Vasárnap április bolondja velem is kibabrált, hiszen úgy volt, hogy este elmegyünk az operába, mert van egy olyan kedvezmény, ha az előadás előtt ott vagy és vannak helyek, amiket nem foglaltak el illetve nem jött el az, akinek jegye volt, azt eladják újra, de már nagy kedvezménnyel. Na erre pályáztunk csak, hogy elnéztem a dátumot és szombaton lett volna egy előadás, vasárnap már nem az volt a színen. De holnap ismét megpróbáljuk!

 Ma ismét gyakorlaton voltam, úgy érzem egyre jobb lesz!
Még jelentkezem, kövessétek figyelemmel és várom az építő kritikákat!

Heti elemózsia