Egy utolsó szösszenet

Kedves Mindenki!

Igen rossz kislány voltam és nem vezettem rendesen a blogot, ezért elnézéseteket kérem. Persze, mint mindenre erre is van jó kifogásom.... na jó nincs igazából lusta voltam. :D És persze az utolsó két hónapom elég sűrűre sikerült. Voltak a drága Szüleim és a Tesókám látogatóba, aztán haza utaztam egy hétre. Utána mikor visszajöttem elleptek az iskolai tenni valók (mindenféle beadandó, leadandó, jelentkezések...stb csupa izgis dolog). Utána drága Anikó barátnőm jött látogatóba, igyekeztem bevezetni a müncheni életem rejtelmeibe és csodáiba. Remélem ez többé-kevésbé sikerült. Sajnos ez is nagyon gyorsan eltelt, mint minden más és már suhant is Anikó haza felé. Miközben én a haza utazásomon törtem a buksim... Ekörül volt egy kis bonyodalom, de összességében annyi, hogy el kell hagynom a házat hamarabb, mint eredetileg terveztem. Sajnos itt több dolog dőlt dugába, mint gondoltam, de azért már vágyom haza. 
Az egyik szemem sír, a másik nevet.
Köszi, hogy olvastátok a kis szösszeneteimet (vagy csak a képeket nézegettétek!)!

Volt ám meleg is (néha)

Chiemsee-nél is jártunk és meg is mártóztunk kisebb fájdalmak árán

Néha egy-egy sör is befigyelt ;)

Még, hogy nem jó a koli élet?!

Szerelem is bontakozott ki: Ráró + Zöldi

Isar a gyöngyszemem

És persze szerelmünk: Leo

Visszaállás és Salzburg

Ismét asszimilálódtam a müncheni közeghez, sikerült visszaszoknom (többé-kevésbé).

Az elmúlt két hétben elég hasznosan töltöttem a napjaimat, sokat tanultam illetve beadandókat írtam. De azért semmi pánik pihenni és lazulni is volt időm bőven ;)
Múlthéten jött egy új lakótárs és felbolydult egy kicsit az élet.
Vasárnap Paul Kalkbrenner koncertre mentem, amit annyiban írnék le, hogy:

Végre egy kis tombolás és egy ömm hogy is mondjam RONGYÁ ÁZÁS! Én még így nem áztam el életemben… végig esett az eső és váltakozott a szakad az eső és a csepereg az eső. De összességében azt kell, hogy mondjam nagyon nagy élmény volt és nagyon élveztem (haza felé csurom vizesen mondjuk már nem volt akkora poén, de utólag ezt elfelejti az ember)!

A héten volt suli és német. Későn feküdtünk le szinte minden nap, mert összeverődött a csapat és minden este sokáig traccspartizunk :)

Csütörtökön itt ünnepnap volt, de ne kérdezzétek, hogy milyen mert eddig ahány némettől kérdeztük, hogy mit ünnepelnek mind csak annyit tudott mondani, hogy katolikus ünnep… Nem tudom, de szerintem ez elég gáz, hogy azt se tudják, hogy mit ünnepelnek csak, hogy nem kell menni isibe meg dolgozni. Szóval mi is kitaláltuk, hogy kiruccanunk Münich-ből és csinálunk egy kis kirándulást. A cél Nürnberg, Bamberg volt, majd reggel az állomáson jegyérvényességi okokből a cél Salzburg-ra változott. Sikerült két lányt szereznünk az útra, így ki tudtuk használni az 5 fős vonatjegyet. Fél 11 körül már ott is voltunk Salzburgban és elindultunk a Festung Hohensalzburg vár felé, ami a város felett magasodik. A város természetesen mindannyiunkat elvarázsolt és csodájára jártunk. Felsétáltunk a várba… ja meg kell, hogy említsem fantasztikusan jó időnk volt Ausztriában, ragyogó napsütés és meleg levegő. Mikor reggel elindultunk mindenkinél meleg kabát és esernyő sorakozott, szóval jó volt egy kicsit átlépni a jó időbe.

Igen, szóval ott tartottam, hogy felgyalogoltunk a várba, ahonnan elénk tárult az egész város:

Egy finom ebéd után bejártuk a várost, a Salzach partján is sétáltunk.

Salzburgban még egy eccavút is találtam magamnak ;)

A hat órási vonattal jöttünk vissza, de mindenki úgy érezte, hogy maradt volna még. Nagyon szép napunk volt végülis Salzburgban. 
Ezek után a hétvégét a „fantasztikus” müncheni időjárásban házimunkával töltöttük, mert végig szakadt az eső.
Holnap viszont a Chiemsee-hez fogunk kirándulni.

BERLIN ruft mich /calling/

Van mit mesélnem! Hol is kezdjem…?! Akkor csapjunk bele, kezdve a repüléssel: nagyon be voltam parázva, hogy hajjaj nehogy kipakoltassanak és ki kelljen dobnom valamit. Ehhez képest, semmi nem volt. Átmentünk a kapun a táskámat ki se kellett nyitni, pedig a kozmetikumokat nem raktam bele abba a műanyag zárható zacskóba (mert nem volt). Na mindegy is, a lényeg, hogy simán ment minden a reptéren és a repüléssel is. 

Olyan gyorsan ott voltunk, hogy kicsit még talán hiányérzetem is volt. Már alig vártam, hogy beérjünk a városba. Berlin egyik központi terén kezdtünk az Alexanderplatz-on, ahol leraktuk a táskánkat egy zárható szekrénybe, hogy ne kelljen egész nap cipelni, mert csak 2-től foglalhattuk el a szállást.

Egyértelműen a Branderburgi kapunál kezdtünk, odaérve egy kicsit csalódás volt, illetve nem is csalódás, hanem a vártnál számomra kisebb volt. Én egy robosztus monstrumra számítottam, ehhez képest nem volt olyan óriási. Viszont így is tetszett. 

Szerintem a fejemen is látszik mennyire tetszett

Onnan átsétáltunk a Siegessäule-ig, ami magyarul győzelmi oszlop. A kapuval szemben található egy sugárúton, az 1864-es porosz-dán háború győzelmét örökítette meg, de a náci kormányzás idején került a mostani helyére, eredetileg a Reichstag előtt állt. Felmentünk a tetejére, ahonnan gyönyörű kilátás tárult elénk.

Maga valójában a Siegessäule

Megmásztuk!

Azután úgy döntöttünk, hogy ideje elindulni elfoglalni a szállást, úgyis egy idő lesz mire megtaláljuk… az az egy idő az pont 2 azaz kettő óra volt! Nem gondolom magamat egy nehezen tájékozódó valakinek, de ez feladta a leckét… Ugyanis azok a szerencsések a foglalási címnek rossz kerület nevet adtak meg, de ezt inkább nem is kommentálnám. A lényeg, hogy több helyi bevonásával és nem egy okos telefonnal és megállóbeli térképpel sikerült megtalálnunk „a szállást”.
Sajnos „a szállás”-ról nem tudok képekkel szolgálni, de szerintem jobb is. Képzeljetek el egy nem igazán felszerelt és kevésbé tiszta szobát, adjatok hozzá két ágyat, két szekrényt plusz egy pár szárnyas és több, mint kétlábú lakótársat és megkapjátok az alvóhelyünket. Még aznap elhatároztuk, hogy a lehető legkevesebb időt fogunk ott tölteni (így utólag belegondolva ezt sikerült teljesítenem)!
Este még visszamentünk a városba. Természetesen pózoltunk a Fernsehturm (tévétorony)-al én egy már jól megérdemelt sör társaságában. 

Aztán a másik népszerűbb térre mentünk a Potsdamer Platz-ra, ahol csak felületesen körül néztünk, de nem mentünk be sehova. 

Első pillantás a fal darabjaira

Onnan átsétáltunk a Branderburger Tor-hoz. Út közben megnéztük a Holocaust Denkmal-t (Holokauszt emlékmű), 2003-ban kezdték építeni 19 000 m² –nyi területen, ami dimbes-dombos talajon 2711 eltérő magasságú betonlemezekből áll. Nekem nagyon tetszett és elgondolkodtatott, sokat mondó az egész hangulata. Azért lehet találni otthon is ilyen témájú emlékműveket, központokat, de nekem ez adta át a legjobban  a történelem ezen részének az embertelenségét. 

A holokauszt emlékmű

Ezután megnéztük a naplementében a Reichstag-ot és környékét, majd már fáradtan indultunk haza. 

A Reichstag

Másnap már korán bent voltunk ismét a városban, nem akartunk egy percet se vesztegetni, hiszen annyi mindent meg kellett néznünk. Az Új zsinagógánál sétáltunk, majd a központ felé vettük az irányt és szombat révén piacoztunk is egy kicsit, de senki ne gondoljon rosszra, most nem vettem semmit (még), csak nézelődtem.

Világóra 

Ilyen buszok járnak Berlinben

Majd találkoztunk az egyik ismerősömmel Dáviddal és együtt megebédeltünk, aztán vettük az irányt Charlottenburg felé. Mivel addigra már nagyon meleg volt és nem volt kedvünk kastélyt látogatni, csak a parkban sétálgattunk a Spree folyó partján, majd bementünk az egyik kisebb „kastélyba”, de csalódás volt, mert csak porcelánok voltak benne. Hááát nem voltak olyan szépek, aki a Herendi-hez vagy a Hollóházi-hoz van szokva…:)

Utána visszamentünk már egy-egy sör társaságában (asszimilálódtunk a városhoz) a Budapester Strasse-ra, ahol kipróbáltuk a Bubble tee nevezetű ital. Itt München-ben is lehet kapni, de eddig nem tudtam mi az, szóval hanyagoltam. Egy ízesített ital, aminek az alján kis zselével töltött golyók vannak, ami nekem azokra a golyókra hasonlít, amibe a virágot szokták tenni. Mindenesetre vicces élmény volt, óvatosan kell inni, mert fulladásveszélyes a golyók miatt…hihi :)

Charlottenburg

Bubble tee

Ezután a Potsdamer Platz-on most már be is mentünk, nem csak kívülről néztük meg a Sony Center-t, amiről tudni illik, hogy egy Kaisersaal nevezetű étterem van benne, amit 1996-ban 46 méterrel arrébb vittek légpárnákon a mai helyére. 

Berlin első automata közlekedési lámpája

Kaisersaal

Sony Center

Ezután átmentünk Berlin egyik híres bevásárlóközpontjába az Arkaden-be, ahol megvettük a reggelinek valót, majd haza mentünk. Aztán este elmentünk Dáviddal a berlini éjszakába. Nagyon jó volt végre bulizni egy kicsit. Igaz, hogy minden hely tömve volt a foci meccs miatt, de találtunk jó kis helyeket.

Másnap reggeli után elmentünk egy bolhapiacra… jó-jó, meg kellett néznem, hogy Berlinben milyen…össze kellett hasonlítanom. Be se merem vallani, hogy mit vettem (két napig nem akartam magam se elhinni). Vettem egy motoros kabátot :) Nagyon olcsó volt és még abból is tudtam alkudni, igen ám… nem tudom szerintem mindenki tisztában van azzal, hogy egy motoros kabát nem egy könnyű tavaszi kis lepel… szóval hazafelé gondoltam bele, hogy ez mind szép és jó, de hogy a francba fogom haza vinni REPÜLŐVEL???!!!! De erről majd később.
Szóval hazavittük a zsákmányt és folytattuk a napunkat a Múzeumszigeten, ahol bementünk a berlini Dómba. Nagyon szép volt, a kupolába is fel lehetett menni, onnan is jó volt a kilátás. Ezután a szigeten barangoltunk, megnéztünk minden múzeumot kívülről :) Sajnos nem volt időnk bemenni :( 

Berlini dóm

Először kívülről....

 Aztán késő délután gondoltuk megpróbálunk felmenni a tévétoronyba (mindig szörnyű hosszú sor volt). Szerencsére vasárnap 6 körül már nem akartak olyan sokan felmenni, így feljutottunk. Leírhatatlan élmény volt! Egész Berlin a szemünk elé tárult. Iszonyú nagy… teljesen sík területen fekszik, így nagyon messzire el lehetett látni és tényleg hatalmas. 

...majd már felülről.

Egy kiadós vacsora után mentünk haza, mert másnap 11-re volt időpontunk a Reichstag-ba.
Fel is keltünk, ott voltunk jóval az időpont előtt, nehogy közbe jöjjön valami…Murphy ott volt azért és természetesen elsőre nem engedtek be, mert nem volt kinyomtatva a foglalásunk… Mindegy is a lényeg, hogy másodjára sikerült bejutnunk, akkor is a nagy, boci szemeinknek és a beengedő fiúnak köszönhetően. Olyan komoly ellenőrzésen estünk át a beengedésnél, mint a reptéren se, mindenhol katonás rend és fegyelem. A kupolába mehettünk fel, ami üvegből van és az oldalán megy egy-egy csigalépcső (lefelé – és felfelé menő forgalom). Kaptunk audio guide-ot, szóval végig mondták a fülünkbe, hogy mit látunk és mit kell nézni. Nagyon jó volt ez is. Sajnos, mivel lecsúsztunk a vezetésről, így az ülésterembe nem tudtunk bemenni, de azért a kupola se volt kis élmény.

A Reichstag után irányoztuk magunkat a Checkpoint Charlie felé, ami az amerikai-szovjet határ volt, a külföldiek csak itt kelhettek át Kelet- és Nyugat Berlin között. Igen sok sikeres és sajnos sikertelen szökésnek volt szemtanúja ez a határátkelő.

Egy gyors és kevésbé sikeres ebéd után siettünk is tovább, Berlin két híres bevásárló központjába. Az egyik a Lafayette, aminek a közepén a szintek között üveg borítás van és olyan, mintha egy tölcsér lenne, de inkább nézzétek meg:

A másik pedig a Kaufhaus des Westens azaz KaDeWe, Európa legnagyobb áruháza. Háát mi bementünk…de szerintem mondanom se kell, hogy azt se tudtuk, hogy hova nézzünk. Szóval gyorsan megnéztük a hatodikon lévő ínyencek paradicsomát, ugyanis ott van Európa legnagyobb élelmiszerválasztéka, tényleg nem tudtunk választani ;)

Ki is mentünk inkább és végig sétáltunk a Kudam-on, ami Berlin egyik leghíresebb utcája (tele boltokkal). Már majdnem hazafelé, de előbb útba ejtettük az East Side Galerie nevezetű „kiállítást”, ami egy majdnem 1,5 km hosszú része a falnak, amire 21 országból érkező művészek festettek. Íme pár kép:

Másnap kicsit pihentettük Berlint (de csak egy kicsit), elmentünk Potsdamba. Ott megnéztük a Schloss Sanssouci-t, ami II. Friedrich(Nagy Frigyes) palotája volt. Igazából nem részletezem, egy palota. :) Képek:

Neues Palais + Sanssouci + Frici

Potsdamban van egy Park Sanssouci is, ami 287 hektáros, szóval giga nagy, mi csak az egyik palotától a másikig sétáltunk, de én azt hittem sose leszünk ott, pedig azért bírom a sétát, ja busszal 3 megálló a két kastély közötti távolság. Jó szó se róla, gyönyörű és megértem, hogy szerette Frici ezt a palotáját. Később visszamentünk a Potsdam belvárosába, megnéztük a Nikolaikirche-t, ami Potsdam legszebb temploma:

Nikolaikirche: kívül, belül

Visszafelé Berlinbe leszálltunk a hévről az egyik tónál a Wannsee-nél és sétálgattunk ott is egy kicsit. A városban beültünk sörözni, aztán megnéztük az éjszakai, kivilágított Berlint.
Másnap egyedül barangoltam a városban, voltam a Ritter sport világban és egy kicsit letértem a turista útvonalról. Nagyon jó volt kicsit beolvadni. 

Majdnem ezzel jöttem vissza...

Este még egy kicsit belevetettük magunkat Dáviddal a berlini életbe :)

Még egy utolsó pillantás!! 

Másnap életemben először egyedül repültem. Mondanom se kell, hogy a reptéren jól megszívattak, mert hazafelé se raktam abba a zacskóba a dolgaimat, gondoltam, ha odafelé nem volt semmi… Legalább 30 fok volt, rajtam egy bundás farmerkabát a kezemben meg  a motoros dzseki, háát nem részletezném, hogy mit éreztem. A lényeg, hogy nem késtem le a gépet, nem kellett semmit otthagynom és sikerült visszajutnom München-be. 

Ideérve kicsit rossz volt, mert München Berlinhez képest egy álló víz és egy mesterséges közegnek tűnik. Minden túl nyugodt és mesterkélt. Hmmm, de Berlin mégis csak a főváros!
Mindent összevetve azt kell, hogy mondjam: látjuk még egymást Berlin! :)
Fú, aki eljutott idáig annak gratula, ez a beszámoló kicsit hosszúra sikerült, de remélem kimerítő volt illetve nem maradtak Bennetek feketelyukak! Ha mégis, akkor írjatok!

A várva várt és a történelmi térerő

Huhúúúú, ne haragudjatok kedves Olvasóim, hogy így elhanyagoltalak Titeket, de nagyon elfoglalt voltam mostanában. 

Az elmúlt hetekben főleg iskolával, óvodával és futással teltek a napjaim. Az ez előtti hétvégén, szombaton kimentem az Olympiapark-ba a flohmarktra, utána pedig elmentem az oviba a tavaszi vásárra. Ott nagyon sokan voltak, főleg a családok. Nagyon érdekes volt, hogy ilyen aktívak a szülők és mindenkinek volt valami dolga. Nagyon jó volt a hangulat.

A következő hét igen gyorsan eltelt a szokásos menetben.

Viszont pénteken már izgatottan keltem, ugyanis ismét eljött a várva várt találkozás az édes-drága Szüleimmel. :) Most sikerült egy kicsit több időt együtt töltenünk, mert korábban mentem. Nagyon jó volt.

Miután visszaértem a városba és lepakoltam a jó kis hazai elemózsiát, utána elmentem egy itteni cipővásárra. Ahol végül nem sikerült semmit vennem, akkora volt a káosz.

Egy csarnoknyi cipőőőő!!!

Másnap se pihentem, ugyanis az itteni külföldi diákok szerveztek egy utat Dachau-ba a koncentrációs táborba. Ott találkoztunk a megállóba, elég sokan voltunk. Egy pár embert ismerősként üdvözöltem a nyelvkurzusról. Majd út közben két lány mellé keveredtem, akikkel elkezdtünk beszélgetni és az egyikről kiderült, hogy ő is magyar… Szóval a nap nagy részét velük voltam.

A tábor hihetetlen nagy területen fekszik és megdöbbentő az egész így élőben. :( Iszonyatos volt az egész hangulata. Még az idő se könnyítette meg a dolgunkat, ugyanis egész nap szakadt az eső.

Nagyon sok volt az információ a nap folyamán, szóval jól elfáradtunk. 
Miután végig jártuk, már igencsak éhes volt mindenki, így egy páran úgy döntöttünk, hogy elmegyünk valahova enni és beszélgetni. 
Beültünk egy hangulatos étterembe a központba, ami szombat révész tömve volt, de azért jót tudtunk ebédelni és beszélgetni. Utána mindenki fáradtan ment haza és megbeszéltük, hogy majd még találkozunk.
A vasárnap pihenéssel telt és hangolódással a berlini útra.
Ezen a héten hétfőn voltam egy jó darabig utoljára oviban, mert itt ma ünnep van, szóval nem kellett mennem. Jövő héten Berlinbe utazunk, ezért nem tudok menni, utána pedig két hétig szünet lesz. 
Már nagyon várom a berlini utazást és nem győzök gondolkozni, hogy mit szeretnénk megnézni és mikor. Illetve, hogy mit pakoljak be a csomagomba, ami létfontosságú és ott nem tudom megvenni. 
A végére tartogattam egy pár finomságot:

Most ismét egy darabig nem fogok jelentkezni, mert miután visszajövök Berlinből, azon a hétvégén iskolám van, de majd igyekszem összeszedni magam és megírni a beszámolót. Csak semmi pánik, megírom és nem fogom visszatartani :)